2. fejezet
Bradley Bronson egész úton magához szorította a fiát, aki útközben el is aludt. Nem akarta felébreszteni Shint, aki néha még álmában is remegett. Mikor megérkeztek Brad óvatosan cipelte be a házba a fiát. Mikor a feleség meglátta őket elejtette a kezéből a nagymamától örökölt étkészletet, de jelenleg nem érdekelte... csak a törékeny fiú, akit a férje cipelt.
-Brad... - sietett az említetthez a felesége, átgázolva a törött tányérok szilánkjain. - Mi történt? Ő nem..?
-De igen, ő Shin... a fiam. - motyogta Brad, majd keserű mosolyra húzta a száját. - Nem szólt egy szót sem, csak az anyjával élt, ami nagyon fájdalmas volt. Azt akarta, hogy találjak magamnak valakit és nem akarta ezt megnehezíteni. Sajnálom kedvesem, de nem engedhetem oda vissza őt.
-Ez csak természetes.-mosolyodott el az asszony.-Nem akarnám, hogy visszamenjen, de szerintem Haru-nak lesz ehhez egy-két szava.
-Mihez le...?-kezdett bele a mondatába a fiú, de megrekedt benne a szó, mikor meglátta a fiút a mostohaapja karjaiban.-Ő... ő... ő Shin?
-Igen, ő az öcséd.-mosolyodott el Nana, vagyis Bradley felesége.-Össze kéne takarítanom azokat a szilánkokat.
-Apu...-suttogta Shin álmában.-apu, kérlek ne hagyj itt vele... kérlek, ne tedd...
-Sajnálom.-suttogta Brad, majd elindult a fiai szobája felé. Mikor benyitott ott találta Haru egy újabb ágymelegítőjét, aki riadtan húzta magára a takarót.-Nem hiszem, hogy hosszútávú lenne a kapcsolat, szóval a neved nem is érdekel, Kis Hölgy. Most pedig kérlek öltözz fel és menj innen.
-Elnézést.-sietett el a lány miután villámgyorsasággal felöltözött. Az ajtócsapódásra Shin felriadt és könnyes szemekkel nézett rá az apjára. Hirtelen csörrent meg a mobilja és rögtön fel is vette azt.
-Hogy vagy Nyuszikám?-hallotta meg mind a két személy Jack hangját.-Rendben van minden? Nem vérzel? Ugye nem fáztál meg?
-Jól vagyok.-motyogta Shin.-Ne aggódj, nem szólok a rendőröknek.
-Okos vagy, Nyuszifül.-kacagott bele a telefonba Jack.-Ezért is szeretlek én. De ha bántanak akkor hívj és megyek, rendben?
-Rendben.-motyogta Shin és a könnyei folyni kezdtek.
-Te sírsz?-riadt meg Jack azonnal.-Hol vagy és ki bántott?
-Anya utál, igaz?-szipogott Shin.
-Nem utál Nyuszifül...-suttogta Jack.-...csak még mérges, de szeret téged. Szeretlek... nem sokára utánad megyek, Nyuszikám.
-Még csak az kéne!-kiáltotta Shin apja, majd kinyomta a telefont.-Miért beszélsz vele? Miért hallgatod ezeket a hazug szavakat?
-Mert szeret engem. - suttogta Shin.- Ő az egyetlen, aki szeret engem.
-Shin, de hisz én is sze...-kezdett bele Bradley, de Shin nem hagyta, hogy az apja befejezze.
-Ha szeretnél, akkor nem hagytál volna ott vele!-kiáltott rá az apjára Shin, miközben felpattant és kirohant a szobából.-Haza megyek!
-Shin ez az otthonod!-kiáltotta Brad, majd elkapta a fiát és a falnak lökte. Shin fájdalmasan nyögött fel, de ez a férfit nem érdekelte. Nem látott már tisztán... megütötte a fiát.-Nem mehetsz vissza oda! Oda, ahol köcsögöt csináltak belőled!
-Eddig sem érdekelt, akkor most mi is történt?!-sírt Shin és ekkor még egy pofont adott neki Brad. Nana és Haru lefagyva álltak és nézték őket. Nem szóltak semmit, még sosem látták ilyennek a férfit.-Ne érj hozzám! Engedj el! Apu, ez már fáj!
-BRADLEY!-kiáltotta el magát Haru, mire a férfiben megállt az ütő.-Mit csinálsz a fiaddal?
-Shin, menj vissza a szobádba!-sziszegte a férfi a zokogó fiúnak, aki nem mozdult.-TAKARODJ!
Shin remegve indult vissza a szobájába, ahol előkapta a telefontokjából a barátját, a pengét és megvágta a csuklóját.
-Sajnálom...-motyogta Shin.-Tényleg nagyon sajnálom, apa...
-Hé!-rontott be Haru a sráchoz, aki rögtön a háta mögé dugta a kezét.-Te miit csinálsz?
Előrántotta Shin kezét és megpillantotta a vágásokat. Könnyes szemekkel nézett a fiatalabb fiúra, aki csukva tartotta a szemét.
-Ne mondd el neki...-suttogta Shin.-Ígérem, hogy eltűnök az életetekből és minden normális lesz, csak ne mondd el neki... kérlek!
-Miért csinálod ezt?-kérdezte Haru, de ekkor megcsörrent Shin mobilja, aki rögtön fel is vette.
-Jack...-szipogta Shin beszélgetőpartnere nevét.-...kérlek, ments meg!
-Érted megyek.-jelentette ki Jack, miközben már azt a várost járta, ahol Shin volt.-Mondd meg a címet és orr vagyok Nyuszifül!
Haru elmondta a címet, majd lent várta Shin "megmentőjét", aki amint megérkezett a fiúhoz szaladt. Haru nem akarta elengedni Shint, így szólt Bradleynek az eseményekről. A dühös apuka akkor rontott be, amikor Jack Shint csókolta lágyan. A fia arca vörös volt és a másik srác mellkasán pihentette a kezeit. Brad azonnal megütötte Jacket és utána a fia következett. Haru a kiabálásra a szobába sietett, ahol Jack a testével védte Shint, míg Brad ütötte őket. Shin zokogott és Jack próbálta megnyugtatni a fiút. Nana is a helyszínre rohant, ahol rögtön bömbölni kezdett. Brad sosem volt erőszakos senkivel, mégis mióta ez a fiú felbukkant teljesen kifordult önmagából.
-Brad!-kiáltott Nana.-Ő a fiad!
-Ő már csak annak a ribancnak a fia!-kiáltotta Brad.-Nézd meg! Köcsögöt csinált belőle az anyja!
-Ő nem az anyám többé és te sem vagy az apám!-bömbölte Shin, mire Jack magához szorította a fiút.-Jack, vigyél el innen, kérlek!
-Rendben, Nyuszifül!-mosolyodott el Jack.
-NEM!-kiáltotta Haru magát is meglepve.-Nem viheted sehová sem az öcsémet!
-Brad... - sietett az említetthez a felesége, átgázolva a törött tányérok szilánkjain. - Mi történt? Ő nem..?
-De igen, ő Shin... a fiam. - motyogta Brad, majd keserű mosolyra húzta a száját. - Nem szólt egy szót sem, csak az anyjával élt, ami nagyon fájdalmas volt. Azt akarta, hogy találjak magamnak valakit és nem akarta ezt megnehezíteni. Sajnálom kedvesem, de nem engedhetem oda vissza őt.
-Ez csak természetes.-mosolyodott el az asszony.-Nem akarnám, hogy visszamenjen, de szerintem Haru-nak lesz ehhez egy-két szava.
-Mihez le...?-kezdett bele a mondatába a fiú, de megrekedt benne a szó, mikor meglátta a fiút a mostohaapja karjaiban.-Ő... ő... ő Shin?
-Igen, ő az öcséd.-mosolyodott el Nana, vagyis Bradley felesége.-Össze kéne takarítanom azokat a szilánkokat.
-Apu...-suttogta Shin álmában.-apu, kérlek ne hagyj itt vele... kérlek, ne tedd...
-Sajnálom.-suttogta Brad, majd elindult a fiai szobája felé. Mikor benyitott ott találta Haru egy újabb ágymelegítőjét, aki riadtan húzta magára a takarót.-Nem hiszem, hogy hosszútávú lenne a kapcsolat, szóval a neved nem is érdekel, Kis Hölgy. Most pedig kérlek öltözz fel és menj innen.
-Elnézést.-sietett el a lány miután villámgyorsasággal felöltözött. Az ajtócsapódásra Shin felriadt és könnyes szemekkel nézett rá az apjára. Hirtelen csörrent meg a mobilja és rögtön fel is vette azt.
-Hogy vagy Nyuszikám?-hallotta meg mind a két személy Jack hangját.-Rendben van minden? Nem vérzel? Ugye nem fáztál meg?
-Jól vagyok.-motyogta Shin.-Ne aggódj, nem szólok a rendőröknek.
-Okos vagy, Nyuszifül.-kacagott bele a telefonba Jack.-Ezért is szeretlek én. De ha bántanak akkor hívj és megyek, rendben?
-Rendben.-motyogta Shin és a könnyei folyni kezdtek.
-Te sírsz?-riadt meg Jack azonnal.-Hol vagy és ki bántott?
-Anya utál, igaz?-szipogott Shin.
-Nem utál Nyuszifül...-suttogta Jack.-...csak még mérges, de szeret téged. Szeretlek... nem sokára utánad megyek, Nyuszikám.
-Még csak az kéne!-kiáltotta Shin apja, majd kinyomta a telefont.-Miért beszélsz vele? Miért hallgatod ezeket a hazug szavakat?
-Mert szeret engem. - suttogta Shin.- Ő az egyetlen, aki szeret engem.
-Shin, de hisz én is sze...-kezdett bele Bradley, de Shin nem hagyta, hogy az apja befejezze.
-Ha szeretnél, akkor nem hagytál volna ott vele!-kiáltott rá az apjára Shin, miközben felpattant és kirohant a szobából.-Haza megyek!
-Shin ez az otthonod!-kiáltotta Brad, majd elkapta a fiát és a falnak lökte. Shin fájdalmasan nyögött fel, de ez a férfit nem érdekelte. Nem látott már tisztán... megütötte a fiát.-Nem mehetsz vissza oda! Oda, ahol köcsögöt csináltak belőled!
-Eddig sem érdekelt, akkor most mi is történt?!-sírt Shin és ekkor még egy pofont adott neki Brad. Nana és Haru lefagyva álltak és nézték őket. Nem szóltak semmit, még sosem látták ilyennek a férfit.-Ne érj hozzám! Engedj el! Apu, ez már fáj!
-BRADLEY!-kiáltotta el magát Haru, mire a férfiben megállt az ütő.-Mit csinálsz a fiaddal?
-Shin, menj vissza a szobádba!-sziszegte a férfi a zokogó fiúnak, aki nem mozdult.-TAKARODJ!
Shin remegve indult vissza a szobájába, ahol előkapta a telefontokjából a barátját, a pengét és megvágta a csuklóját.
-Sajnálom...-motyogta Shin.-Tényleg nagyon sajnálom, apa...
-Hé!-rontott be Haru a sráchoz, aki rögtön a háta mögé dugta a kezét.-Te miit csinálsz?
Előrántotta Shin kezét és megpillantotta a vágásokat. Könnyes szemekkel nézett a fiatalabb fiúra, aki csukva tartotta a szemét.
-Ne mondd el neki...-suttogta Shin.-Ígérem, hogy eltűnök az életetekből és minden normális lesz, csak ne mondd el neki... kérlek!
-Miért csinálod ezt?-kérdezte Haru, de ekkor megcsörrent Shin mobilja, aki rögtön fel is vette.
-Jack...-szipogta Shin beszélgetőpartnere nevét.-...kérlek, ments meg!
-Érted megyek.-jelentette ki Jack, miközben már azt a várost járta, ahol Shin volt.-Mondd meg a címet és orr vagyok Nyuszifül!
Haru elmondta a címet, majd lent várta Shin "megmentőjét", aki amint megérkezett a fiúhoz szaladt. Haru nem akarta elengedni Shint, így szólt Bradleynek az eseményekről. A dühös apuka akkor rontott be, amikor Jack Shint csókolta lágyan. A fia arca vörös volt és a másik srác mellkasán pihentette a kezeit. Brad azonnal megütötte Jacket és utána a fia következett. Haru a kiabálásra a szobába sietett, ahol Jack a testével védte Shint, míg Brad ütötte őket. Shin zokogott és Jack próbálta megnyugtatni a fiút. Nana is a helyszínre rohant, ahol rögtön bömbölni kezdett. Brad sosem volt erőszakos senkivel, mégis mióta ez a fiú felbukkant teljesen kifordult önmagából.
-Brad!-kiáltott Nana.-Ő a fiad!
-Ő már csak annak a ribancnak a fia!-kiáltotta Brad.-Nézd meg! Köcsögöt csinált belőle az anyja!
-Ő nem az anyám többé és te sem vagy az apám!-bömbölte Shin, mire Jack magához szorította a fiút.-Jack, vigyél el innen, kérlek!
-Rendben, Nyuszifül!-mosolyodott el Jack.
-NEM!-kiáltotta Haru magát is meglepve.-Nem viheted sehová sem az öcsémet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése