2. fejezet
Bradley Bronson egész úton magához szorította a fiát, aki útközben el is aludt. Nem akarta felébreszteni Shint, aki néha még álmában is remegett. Mikor megérkeztek Brad óvatosan cipelte be a házba a fiát. Mikor a feleség meglátta őket elejtette a kezéből a nagymamától örökölt étkészletet, de jelenleg nem érdekelte... csak a törékeny fiú, akit a férje cipelt. -Brad... - sietett az említetthez a felesége, átgázolva a törött tányérok szilánkjain. - Mi történt? Ő nem..? -De igen, ő Shin... a fiam. - motyogta Brad, majd keserű mosolyra húzta a száját. - Nem szólt egy szót sem, csak az anyjával élt, ami nagyon fájdalmas volt. Azt akarta, hogy találjak magamnak valakit és nem akarta ezt megnehezíteni. Sajnálom kedvesem, de nem engedhetem oda vissza őt. -Ez csak természetes.-mosolyodott el az asszony.-Nem akarnám, hogy visszamenjen, de szerintem Haru-nak lesz ehhez egy-két szava. -Mihez le...?-kezdett bele a mondatába a fiú, de megrekedt benne a szó, mikor meglátta a fiút a mostohaapja kar...