1. fejezet

Mrs. Bronson a falhoz vágta a vázát, ami Jason feje mellett tört el, így a szilánkok súrolták az arcát. A fiú csak állt és nem mert megmozdulni... Linda Bronson, aki még mindig megtartotta ezt a nevet ismét idegbeteggé vált. Az amúgy is labilis állapotában könnyen ki lehet hozni a sodrából és ehhez elég volt egy mondat... "Apu be szeretné mutatni az új családját, szóval szeretné, ha nyáron ott maradnék." Phill, Linda jelenlegi partnere próbálta lefogni az őrjöngő nőt, hogy ne tegyen nagyobb kárt a saját fiában, de nem sikerült. Linda a falnak lökte Jasont, ahogy lecsúszott a falon a fiú a szilánkokba landolt és azok a combjába álltak. Jason nem adott ki egyetlen hangot sem, csak a könnyei folytak, de azok sem a szilánkok miatt.
-Olyan rohadék vagy, mint az apád! Soha többé nem akarlak látni! Úgyis arra a szemétládára emlékeztetsz!-sziszegte Linda, ekkor már nem bírta tovább Jason, felpattant, majd a szobájába rohanva Skype-on hívni kezdte az apját, miközben csomagolt.
-Jason!-rémült meg Bradley Bronson, amint meglátta a fiát.-Mi történt? Jézusom, te vérzel!
-Apu, lehet, hogy hamarabb kéne mennem és többet nem fogok tudni hazajönni...-motyogta, mire dörömbölést hallott az ajtón és összerezzent.
-Azzal a köcsöggel beszélsz?!-üvöltötte Linda az ajtó túloldaláról.
-Anyu!-szólt az anyjára a fiú, de bátorsága rögtön elszállt, mikor Jack hangját is meghallotta.
-Hol vagy Nyuszifül?-rúgta be Jason ajtaját Jack, majd az ágyra lökte a fiút.-Mik ezek a karcolások a szép kis arcodon Nyuszikám? Megcsalsz?
-Hagyj békén!-nyekeregte Jas a nála két évvel idősebb fiú alól.
-Hallottam, hogy itt hagysz...-mormogta Jack.-Szóval, most adok egy kis útra valót.
-Nem akarom...-nyivákolt Jason és ekkor az apja a torkát köszörülte, hátha megmentheti a fiát.
-Szóval azt akarod, hogy ez a vénember basszon téged? Mennyért vett meg anyádtól? A dupláját adom!-ragadta meg Jas haját Jack.
-Ő az apám!-kiáltotta hirtelen Jason, magát is meglepte ezzel. Ekkor Jack hirtelen elmosolyodott, majd letépte a gyenge 16 éves srácról a pólót.
-Akkor nézd csak végig, ahogy a fiadat magamévá teszem immár századik alkalommal!-nevetett Jack és neki is látott a munkálatoknak.
-Phill!-kiáltotta Jason.-Phill, kérlek segíts! Apával beszélek! Kérlek, csak most az egyszer!
A férfi lerángatta Jasonról Jacket és kidobta a lakásból. A 16 éves fiú sírni kezdett az ágyán fekve, majd mikor realizálta, hogy az apja még mindig őt nézi letörölte a könnyeit és a gépe felé fordult.
-Jól vagy, kisfiam?-kérdezte Mr. Bronson.
-Sajnálom, hogy hamarabb szeretnék menni és, hogy ott is akarok maradni.-motyogta a földet pásztázva.-Sajnálom, hogy egy ilyen fiad van.
-Tartozol 500 dollárral. - kiáltotta Linda a nappaliból. Jason arcán egy hatalmas könnycsepp száguldott végig.
-Én is szeretlek!-kiáltotta Jason az immár törött ajtó felé fordulva.
-Most azonnal elmegyünk érted a helikopterrel.-jelentette ki a fiú apja.-Csomagolj össze és menj át Dannyhez!
-Apa, Dannyvel már utáljuk egymást...-motyogta Jason.-Soha többé nem akar majd velem beszélni... összevesztünk fél éve és nem beszélünk egymással.
-Akkor menj a gimidbe! A lényeg, hogy ne maradj ezen a helyen, oké?-kérlelte a fiát Bradley.
-Oké.-suttogta a fiú.-A Liberty gimiben leszek. Szeretlek, szia.
-Én is szeretlek, Shin.-mosolygott biztatón a fiúra az apja, majd Jas bontotta a kapcsolatot. Shin... már régóta nem hívta, így senki. Az apja japán, így ez lett a középső neve. A Bronson nem túlságosan japán név, de miután az édesapja meghalt az édesanyja újra házasodott. Nem is ismerte őt, így kapta a Bradley Bronson nevet. A fiú édesapja 4 óra múlva ott is volt a fiáért, aki még mindig remegett és a földön ült szakadt ruhákban az esőben.
-Mi történt?-aggódott Bradley, miközben a pilóta szó nélkül kezdte el bepakolni Shin csomagjait.-Shin! Miért remegsz? Miért sírsz? Miért van elszakadva mindened?
-Jack...-suttogta Shin undorral és utálattal a hangjában.-...jött és elbúcsúzott.
-Shin, miért nem hívtál?-suttogta a fiú apja megsemmisülten.