Fateful Decision

Bradley Bronson egész úton magához szorította a fiát, aki útközben el is aludt. Nem akarta felébreszteni Shint, aki néha még álmában is remegett. Mikor megérkeztek Brad óvatosan cipelte be a házba a fiát. Mikor a feleség meglátta őket elejtette a kezéből a nagymamától örökölt étkészletet, de jelenleg nem érdekelte... csak a törékeny fiú, akit a férje cipelt. -Brad... - sietett az említetthez a felesége, átgázolva a törött tányérok szilánkjain. - Mi történt? Ő nem..? -De igen, ő Shin... a fiam. - motyogta Brad, majd keserű mosolyra húzta a száját. - Nem szólt egy szót sem, csak az anyjával élt, ami nagyon fájdalmas volt. Azt akarta, hogy találjak magamnak valakit és nem akarta ezt megnehezíteni. Sajnálom kedvesem, de nem engedhetem oda vissza őt. -Ez csak természetes.-mosolyodott el az asszony.-Nem akarnám, hogy visszamenjen, de szerintem Haru-nak lesz ehhez egy-két szava. -Mihez le...?-kezdett bele a mondatába a fiú, de megrekedt benne a szó, mikor meglátta a fiút a mostohaapja kar...

Mrs. Bronson a falhoz vágta a vázát, ami Jason feje mellett tört el, így a szilánkok súrolták az arcát. A fiú csak állt és nem mert megmozdulni... Linda Bronson, aki még mindig megtartotta ezt a nevet ismét idegbeteggé vált. Az amúgy is labilis állapotában könnyen ki lehet hozni a sodrából és ehhez elég volt egy mondat... "Apu be szeretné mutatni az új családját, szóval szeretné, ha nyáron ott maradnék." Phill, Linda jelenlegi partnere próbálta lefogni az őrjöngő nőt, hogy ne tegyen nagyobb kárt a saját fiában, de nem sikerült. Linda a falnak lökte Jasont, ahogy lecsúszott a falon a fiú a szilánkokba landolt és azok a combjába álltak. Jason nem adott ki egyetlen hangot sem, csak a könnyei folytak, de azok sem a szilánkok miatt. -Olyan rohadék vagy, mint az apád! Soha többé nem akarlak látni! Úgyis arra a szemétládára emlékeztetsz!-sziszegte Linda, ekkor már nem bírta tovább Jason, felpattant, majd a szobájába rohanva Skype-on hívni kezdte az apját, miközben csomagolt. -Jason...